Guppi

Eredeti élőhelye Venezuela, Trinidad és Tobago, Guyana, Barbados környéke, de számos helyre betelepítették. Kedveli a félsós, tengerbe torkolló folyószakaszokat, brakkvizeket. Magyarországon több melegvízű forrásban élnek elvadult, önfenntartó populációi (például Miskolctapolca, Eger).

Felfedezésük: A guppi  felfedezése egy sokoldalú polihisztornak Robert John Lehcmere Guppynak köszönhető, akiről a nevüket is kapták. Geológus és növénygyűjtő volt. Ő fedezte fel és küldte el ezeket a halakat a British múzeumba még az 1800-as évek folyamán. Az első élő példányok Európába  (Németországba) ugynakkor csak egy  fél évszázadal  később érkeztek meg.

Robert John Lechmere Guppy (1836 - 1916)

Guppi fajták: 12 csoportra osztják fel a guppikat a farokúszó alapján:

Legyező farkú, Triangel, Fátyolfarkú, Zászlósfarkú, Alul-felül kardos, Lapátfarkú, Felül kardos, Hegyes farkú, Alul kardos, Körfarkú, Lantfarkú, Tűfarkú.

Leggyakoribb úszóforma: fátyolos, triangel és a legyezőfarkú

Táplálkozásuk: Mindenevők, apró ízeltlábúakat, férgeket, elpusztult élőlények korhadékát és algabevonatokat is fogyasztanak. Mivel kiváló szúnyoglárvairtó, sokan ragadozónak tartják a guppit, pedig előszeretettel fogyaszt algákat is, sőt az akváriumba telepített élő növényekben is kárt tehet. Elfogadják a száraz lemezes eleséget, a szárított szúnyoglárvát, de természetesen az élő táplálékot sem vetik meg (tubifex, szúnyoglárva, vízibolha). Átlagos élettartamuk 1-3 év.

Szaporodásuk: Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül. Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté. Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék.

Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább. Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus.

Tartásuk és tenyésztésük: A legelterjedtebb akváriumi halak egyike, tenyésztése az akvarisztika külön ágazata. Rengeteg szín és formaváltozat van, ezért színezetükről nehéz pontos leírást adni. A vad guppi hímek nagyon kicsik, mindössze 2-2,5 cm hosszúságúak. A nőstények sem nagyobbak mint 5-6 cm. A tenyésztett változatok ennél jóval  nagyobbak, színesebbek. A vad guppikat a változatok kiszorították az akváriumokból. A  vad példányok szívósak, 18-20 fokos  vízben is jól érzik magukat. A hímek szinte mindig udvarolnak, nagyon kecses mozdulatokkal. A változatok optimális hőmérséklet 25-28. Dús növényzetű akváriumban tartsuk őket. Legyen tágas kiúszótér is ahol kiélhetik mozgékonyságukat. Ha nagy és szép példányokat akarunk nevelni legalább 100 literes akváriumban tartsuk őket. A guppi békés természetű, társas medencében is könnyen tartható faj. Az egyik legszívósabb, legkönnyebben tartható trópusi halfajta. Különösen ajánlható kezdő akvaristáknak, mert igénytelen. Magas színvonalú a guppitenyésztés az USA-ban, Angliában és Oroszországban. Léteznek tenyésztői klubok és versenyek, ahol a szín- és formaváltozatok kitenyésztésében jeleskedő tenyésztők mérhetik össze tudásukat és legszebb halaikat. Legelismertebb a Német Guppi Társaság (DGG) amelynek részletes standardjai, bírálóbizottságai vannak és rendszeresen szerveznek kiállításokat, versenyeket. A vad törzsek úszói változatos alakúak.

A guppikat tarthatjuk kis testű lazacfélékkel, más elevenszülőkkel és harcsákkal. Nem alkalmasak viszont vitorláshalak, gurámik és szumátrai díszmárnák mellé, mert ezek megcsipkedik és akár fel is falják a guppikat. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Endler-guppi (más néven törpeguppi), amely még a szivárványos guppinál is kisebbre nő (kb. 3 cm), ezért egész kis akváriumokba is alkalmas. Tartása és tenyésztése megegyezik a szivárványos guppiéval.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziv%C3%A1rv%C3%A1nyos_guppi

https://diszhalak-oldala.hupont.hu/24/a-guppi-fajtai

https://diszhal.info/Poecilia_reticulata.php

Saját tapasztalatok:

Személy szerint úgy vélem, hogy a legtöbb irodalmi leírás, bár nagyon jót akar a halaknak tartásuk szempontjából, de mégis sokszor kevésbé fedik a valóságot!

Nálam a guppik elsőre 22 ºC –os vízbe kerültek és nagyon jól érezték magukat. A későbbiekben néhány újszülött átkerült egy kisebb akváriumba, ahol a téli hónapokban az olykor 10 ºC –ig lehülő lakásban vízmelegítő híján az akváriumi átlag hőmérséklet gyakran csak 15 ºC volt. Meglepő módon egészen jól viselték és növekedtek. A túlszaporulatnak köszönhetően úgy döntöttem, hogy tavaszal néhány példány kikerül a kerti tóba, ami a májusi hónap elején meg is történt miután napokon keresztűl nagyon szép napos és meleg idő volt. A szép időt aztán sajnos egy nagyon hűvös (átlag 10 ºC –os) időszak követte és meglepetésemre ezt gond nélkül átvészelték. Ugyankkor a legnagyobb nyári melegek ellenére az olykor 28 – 30 ºC –ig felmelegedő tavacska vizében is gond nélkül eléldegéltek és vígan szaporodtak. Természetesen nem célom, hogy a halacskák tűréshatárát feszegessem, de nem árt tudni, hogy az átlagos szobahőmérséklet bőven megfelel számukra így ha már egy kisebb akváriumra még telik, de vízmelegítőre már kevésbé akkor tudhatjuk, hogy a guppi egy ideális választás számunkra.